Hogyan tette majdnem tönkre a vasárnapi zárva tartás a legjobb barátom legénybúcsúját

Nem is gondolnátok, milyen nehézségeket okozott a vasárnapi zárva tartás az alatt a pár hónap alatt, amíg érvényben volt. Az én esetemben például egy legénybúcsút tört majdnem félbe. Előre annyit mondanék, hogy a buli végül mégis csak sikeresen zárult; az akkor még vőlegény, most már boldog férj biztosan sosem fogja elfelejteni az akkor történteket.

Na de mi is történt?

A történet a vasárnapi zárva tartás alatt esett meg. A legénybúcsú szombaton kezdődött, majd a tervek szerint vasárnap este ért volna véget. Kezdetben, még szombaton, minden a szokásos rendben ment: Nem volt hiány sem italból, sem mókás programokból, sem pedig szívatásokból. Viszont ahogy az lenni szokott, vasárnapra reggel mindenki elég rossz állapotba került. Az egyik srác szerint ilyenkor a legjobb, amit tehetünk, ha elfogyasztunk egy jó adag sült paprikát. Viszont csettintésre nem ugrik elő a hűtőből semmilyen étel sem. Ráadásul, mivel ugyebár zárva tartás volt, ételfutárt sem tudtunk hívni.

Szerencsére a vőlegénynek eszébe jutott, hogy egyes kisboltokban, ahol a tulajdonos is ott van, nem kell zárva tartani. Elindultunk hát, hogy keressünk egy ilyet. Az utcák meglehetősen üresek voltak – hála a zárva tartásnak ismét csak; így viszont nem kellett szégyenkeznünk a járókelők előtt az állapotunk miatt.

Nemsokára találtunk is egy kisboltot, ahol nagyon kedvesen és együtt érzően kiszolgáltak minket. Azért mindemellett sikerült minket rábeszélniük még egy karton sörre és pár üveg borra – amit a későbbiekben mégsem bántunk meg.

A sült paprika nagyon jól sikeredett – vagy csak az éhes embereknek ízlik minden egy picit jobban -, el is mulasztotta a bajunkat egy-kettőre.

A zárva tartás szerencsére nem vonatkozott a vendéglátó helyekre, úgyhogy a legénybúcsú fénypontjának szánt sztriptíz bárról nem kellett lemondanunk. (Remélem nem fogja a menyasszony ezt a cikket olvasni!)

Mindent egybevetve, egy emlékezetes kalandban lehetett részünk, de azért nem ismételnénk meg, ha nem kötelező.