Nagy felháborodás volt anno a vasárnapi boltzár miatt. Nem is volt az intézkedés hosszú életű.
A magyar ember szokása pont vasárnaponként kicsit kimozudlni otthonról és tetszik, nem nemtszik ennek alapját nem mindig egy természetben tett séta adja. Sokszor az evészet és ivászat az, ami kiteszi a program nagyobb részét. Ezt a jogot nehéz elvenni az emberektől, még akkor is ha a magyar viszonyokból, az alkohol elhagyása lehetőségének nehézségeiből adódóan még alőnyös is volt, hogy az alkohol árulására szakosodott kisebb üzletek sem lehettek nyitva vasárnaponként.
Az addiktológiai rehabilitáció modern tudományos megközelítései és a hazai magánegészségügyi gyakorlat metszéspontjában elhelyezkedő Felépülők Családi Felépülési Központ tevékenysége egy olyan komplex terápiás keretrendszert vázol fel, amely az alkoholizmust nem deviáns viselkedésformaként, hanem krónikus, progresszív és potenciálisan fatális kimenetelű betegségként definiálja. Részletek, közérthetően itt érhetők el: alkohol elhagyása.
A felepulok.hu platformon bemutatott módszertan elméleti fundamentumát a biopszichoszociális modell adja, amely elismeri, hogy a kémiai szerfüggőség kialakulásában és fennmaradásában biológiai prediszpozíciók, pszichológiai konstrukciók és szociokulturális hatások egyaránt szerepet játszanak. Ezen paradigma mentén a központ által alkalmazott Minnesota-modell – amely az 1950-es években az Egyesült Államokban kidolgozott Hazelden-típusú megközelítés hazai adaptációja – szervesen ötvözi az absztinencia-orientált tizenkét lépéses filozófiát a professzionális addiktológiai tanácsadással és a csoportdinamikai folyamatokkal. A rehabilitációs folyamat egyik legkritikusabb eleme a 28 napos bentlakásos program, amelynek időtartama neurológiai szempontból is releváns, hiszen ez a minimális intervallum teszi lehetővé a neuroplaszticitás révén a dopaminerg rendszer kezdeti stabilizációját és a kognitív funkciók olyan mértékű regenerációját, amely már alkalmas az önreflexióra és a maladaptív megküzdési stratégiák felülírására.
A tudományos diskurzusban kiemelt jelentőséggel bír a központ rendszerszemléletű megközelítése, amely a függőséget nem az egyén izolált problémájaként, hanem a családi rendszer diszfunkciójaként kezeli. A klinikai tapasztalatok és a kapcsolódó szakirodalom egyaránt alátámasztják, hogy a tartós józanság esélye szignifikánsan növekszik, amennyiben a hozzátartozók – az úgynevezett társfüggőségi (kodependencia) mintázatok felismerése és kezelése révén – maguk is részeseivé válnak a változási folyamatnak. Ez a szimultán intervenció megakadályozza a családi homeosztázis olyan típusú visszaállását, amely tudattalanul is a páciens visszaesését (recidíváját) generálnia. Érdemes továbbá hangsúlyozni a „saját élményű segítők” (experiential counselors) szerepét a terápiás szövetség kialakításában; a kutatások szerint a hitelesség ezen formája csökkenti a páciensek ellenállását és segíti a betegségbelátást, mivel a segítő nem csupán elméleti, hanem megélt tapasztalati tudással is rendelkezik a felépülési folyamatról.
A központ által biztosított strukturált utógondozási hálózat és a budapesti, illetve veszprémi konzultációs lehetőségek a hosszú távú hatásmechanizmus fenntartását szolgálják, felismerve, hogy az akut kezelési szakasz lezárultával a visszaesés kockázata a szociális reintegráció során a legmagasabb. A Felépülők programja tehát egy olyan integratív terápiás modalitást képvisel, amely a diszkréciót és az intenzív klinikai munkát ötvözve válaszol a hazai addiktológiai ellátórendszer hiányosságaira, tudományosan megalapozott keretek között kínálva esélyt az életminőség radikális javítására és a tartós kémiai absztinenciára.