Hatalmas port kavart itthon, mikor bevezették, hogy az üzleteket, illetve boltokat vasárnaponként be kell zárni. Van, aki örült ennek és egyetértett az új törvénnyel, voltak olyanok viszont, akik abszolút nem értettek ezzel egyet. Számtalan tüntetés volt emiatt, a médiában másról sem lehetett sokáig hallani, csak erről. Az emberek a saját véleményüket próbálták egymás torkán lenyomni, jöttek a kommentháborúk az interneten, és látszódott, hogy ennek szinte sosem lesz vége.
Nehéz volt hozzászokni, ezt én is aláírom, de nem szeretnék állást foglalni ebben a témában. Sokan mondták, hogy mennyire jó, hogy ez be lett vezetve, hiszen így a boltban dolgozók is tudnak pihenni, nem kell dolgozniuk, együtt lehetnek a családjukkal, stb. Mások pedig felháborodtak ezen, hiszen mindenki dolgozik, és az emberek többségének elvileg csak a vasárnap maradt arra, hogy elintézzék a vásárlást.
Végül elérték, hogy a kormány ezt visszavonja, és már ismét nyitva vannak a boltok vasárnap is. Én idáig nem hallottam komoly vitákról, tüntetésekről és semmiről, ami azt mutatná, hogy ez a helyzet sem jó az embereknek. Amikor még zárva volt minden vasárnaponként, elmentem, hogy vegyek valamit otthonra, mert elfogyott és sürgősen kellett volna az utánpótlás. Persze én elfelejtettem, hogy minden zárva van, így esélytelen volt a dolog. De nem akadtam ki, nem szidtam senkit és semmit. Elgondolkoztam, hogy mi legyen a „b-tervem”, aztán továbbálltam.
Ez persze egyszer-kétszer akkor még előfordult, de aztán hozzászoktattam magam a gondolathoz. Igyekeztem a dolgaimat úgy szervezni, hogy ebből ne legyen gond.
Túl sok mindenen idegesítjük magunkat feleslegesen, túl sok időt töltünk mérgelődéssel és emiatt mindenki stresszes. Pedig néha kicsit ki kellene kapcsolnunk. Észrevenni a szép dolgokat az életben, azt, ami fontos, és nem azzal törődni állandóan, hogy mi nem jó.
Lehet, hogy csak én gondolom így, mégis remélem, hogy rajtam kívül egy-két ember akad még, ki hasonlóképpen gondolkozik.